Mi is történik valójában serdülőkorban?
„Kamaszkorában nagyon érzi az ember, hogy hoz valamit, amit nem szabad elveszíteni. És jó, ha van annyi ereje, hogy ezt a valamit sok harcon és átalakuláson át is megőrizze és beültesse a való életbe, ahol lehet, és ahogy lehet. ” Vekerdy Tamás
A serdülőkor nagyon megterhelő időszak mind a serdülő, mind a család számára. Nehéz elkülöníteni, hogy ami történik, az a normális lelki fejlődés része, vagy komolyabb probléma húzódik mögötte.
Miért ennyire nehéz ez az időszak? A pszichológiai elméletek úgy tartják, a fejődés szakaszokban megy végbe, amelyek között az átlépés mindig krízisek formájában történik. Ilyen krízis a kisgyereknél a dackorszak, vagy az iskoláskor elején a teljesítmény-elvárásoknak való megfelelés.
Ilyen krízis a serdülőkori krízis is, amelynek során kialakul a felnőtt identitás, azaz a serdülő választ ad az önmagának feltett kérdésre: “Ki vagyok én?”
Jellemzője ennek a korszaknak, hogy a megelőző életszakaszok megoldatlan
problémái újra megjelennek.
Ez sokszor meglepetésként éri a szülőket, a családot, akik a viharosabb
óvodáskor után a kisiskoláskor kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb
korszakáról azt gondolják, túl vannak a nehezén.
Ráadásul nem csak a kamasz saját életében bekövetkező problémák, hanem a
szülők, a család életében történő traumák is újra felszínre törnek: ezt
nevezzük transzgenerációs traumának.
Mik is ezek a megelőző fejlődési szakaszok?
A csecsemőkor, amelynek feladata a kötődés, a világban való bizalom kialakulása.
A két éves kori újraközeledési krízis, amiben az önállósági törekvések mellett nagyon fontos, hogy ha szükség van rá, az anya vagy a gondozó elérhető maradjon „érzelmi tankolás”-ra.
A 4-6 éves kor, az úgynevezett Ödipális fázis, amikor a gyerek szexuális érdeklődése elkezd kialakulni (természetesen még a saját szintjén), megérti a nemi szerepeket, és szinte szerelmes az ellenkező nemű szülőbe.
A 6-12 éves kor, amikor értelmileg sokat fejlődik a gyerek, jobban terhelhető, szeretne jól teljesíteni, ezek nyomán kialakul a megfelelő önbizalom.
Ezek után következik a serdülőkor.
Ahhoz, hogy érzelmileg eltávolodjon azoktól, akiket legjobban szeret, és megteremtse új kapcsolódásait kortársaihoz, gyakran titkolózóvá, agresszívvá, kritikussá válik. Ez őt magát is megviseli, gyakori az üresség, depresszió érzése.
Amennyiben a korábbi fejlődési szakaszokban nem tett szert kellő bizalomra, önállóságra, úgy ez az érzelmi leválás nagy nehézségekbe fog ütközni. Ugyancsak akadályozhatja ezt a folyamatot, ha valamely szülővel való kötődése túl szoros. Az önállósági törekvések ellenére a kamasz viselkedése a két évesekéhez fog hasonlítani: önállóságra törekszik, de néha megijed, ilyenkor szinte újra kisgyerekké válik. A szülő legjobban azzal tud segíteni, ha alkalmazkodik a kamasz érzelmi igényeihez. Engedi tehát az önállósodás útján, de ha figyelemre van szüksége, azt megadja neki. Ilyenkor már nem lehetséges a szó szoros értelmében nevelni, ez csak ellenállást vált ki.
A kortársakhoz való viszony megváltoztatása is alapvető fontosságú, a családtagoktól való viszonylagos távolodás miatt a serdülőnek érzelmi támaszra, kortárs kapcsolatokra van szüksége. Kortársai között ideálokat is keres a serdülő, sokféle különböző szerepben kipróbálja magát.
Amennyiben az megelőző fejlődési szakaszokban nem alakult ki a bizalom,
illetve a kötődés képessége, akkor a serdülőnek nehézséget fog okozni,
hogy kifelé nyisson, hogy kortárs kapcsolatokat hozzon létre.
Lehetséges, hogy valamilyen függőségbe menekül (ez lehet számítógép,
vagy TV függőség is), és az is lehet, hogy felszínes, egymás
kihasználásán alapuló kapcsolatokat hoz létre.
A serdülőnek megváltozott teste alapján az énképét is módosítania kell, amibe be kell építenie szexuálisan érett testét is. Probléma lehet, ha nem tudott érzelmileg leválni valamelyik családtagról. Emiatt fontos, hogy még az óvodáskorban megtapasztalja, hogy a rajongva szeretett szülő nem csak hozzá, hanem másokhoz is tartozik érzelmileg.
Az is gondot okozhat, ha leválik ugyan a családtagokról, de nincsenek kortárs kapcsolatai. Ilyenkor érzelmeit maga felé fordíthatja, magányosság, nagyzásos ábrándok, fantáziálás jelentkezhetnek.
Honnan látjuk, hogy gond van?
A lenti listán szereplő viselkedések jellemzőek a kamaszokra, de problémát jeleznek, ha a fiatal megreked valamelyik szélsőségben.
1. A serdülő túl gyerekes, (babusgatást, gyermeki törődést igényel); a felnőtté válástól való félelem jelzése.
2. Túl felnőttes, önkontrollját mindig meg akarja őrizni; fél az ellazulástól, azoktól az érzésektől, amelyek ilyenkor elárasztják.
3. Elégtelen kortárs kapcsolatok: magányos, illetve fiatalabbakkal, vagy idősebbekkel barátkozik, miközben kortársaitól visszahúzódik.
4. Túlzottan a szülőkhöz kötődik.
5. Az eseményekkel kapcsolatban nem képes megfelelő érzéseket érezni vagy kifejezni.
6. Jövőképe nincs vagy irreális.
7. Képzelet és valóság nem különül el sem önmaga, sem mások megítélésében. Gyanakvás jellemzi.
8. Félelemkeltő gondolatok kínozzák, melyek bénítólag hatnak rá.
9. Cselekedeteit túlnyomórészt idegennek érzi, mintha az akaratától függetlenül alakult volna, „rátört”. Dührohamok, kontrollvesztés jellemzőek.